Születésnapodra

Nagyatád, ma 53 éve város

Egy kisváros a nagyvilágban, Somogyország legszebb, virágokkal díszített ékszerdoboza. Ismerős utcák, ismerős emberek. Sok-sok apró jel, felfedezésre váró rejtett érték. Megszámlálhatatlan személyes emlék, melyet az itt élők őriznek, abban a nagy közös képeskönyvben, melybe mindenki írt pár láthatatlan sort.

Kósza üzenetek a múltból a jelennek, a jelenből az utókornak. A napok sodrával megszépülő, régi időkből itt ragadt emlékképek, s mellettük a tegnap friss élményei.. A park fáinak évgyűrűit szaporítva sokasodó évek, melyek az arcunkba is belevésték a megállíthatatlan időt. A hideg napok forró ködbe rejtőző gyógyfürdője, a tikkasztó hőség gyermekzsivajjal teli úszómedencéje, a nap, mint nap tétován iskolába induló diákok, a fák árnyékában meg-meg állva, hosszú percekig beszélgető emberek …

Ez mind bennünk él, és mind másképp; több ezer saját Nagyatád.
Több ezer „saját Nagyatádból” felépülő egy közös város.

A közösségek, a művészetek szabad otthona, ahol a számtalan fából készült köztéri szobor mellett Kossuth Lajos, Szent István, József Attila fémbe öntve vigyázza értékeink.

Nagyatád, ahol a városrészeket egyszerre választja el és köti össze a természet, miként a Rinya-patak és a Malomárok öleli át a Csónakázó tavat.

A város, amely az évtizedek során lakóhelyemből az otthonommá vált.